Gasztronómiai kalandozások környezettudatos társaságban

Gasztronómiai kalandozások környezettudatos társaságban

Kati barátnőmmel befizettük magunkat egy négy hétvégés főzőiskolába. Nem akármilyen gasztronómiai művészet részesei lehetünk, sushit tekerünk egy hónapon át. Kati megrögzött hal tekercs rajongó, otthon is próbálkozott már az elkészítésével, több-kevesebb sikerrel. Én azóta szeretem a japán finomságot, mióta dolgoztam egy étteremben, aminek ez az étel volt a profilja. Szóval találtuk ezt a tanfolyamot és kismillió egyéb elfoglaltságunk mellé, gondoltunk, ez még belefér. Az első alkalmon vagyunk túl, de már most többet tudtunk meg, mint képzeltük. A sushi tekerés fortélyairól és a napelemes rendszerekről egyaránt. Hogy hogy jön össze ez a kettő? Én sem hittem.

Hármas csapatokba kellett verődnünk a nagy létszámra való tekintettel. Mi Katival nyilván egy csapatban voltunk és harmadikként Peti keveredett hozzánk, aki azzal a céllal érkezett erre a tanfolyamra, hogy legyőzze undorát a nyers hal és hínár kombinációjával kapcsolatban. A nap első felében erről a szándékáról beszélgettünk főleg, hisz nem értettük, mi szüksége van arra, hogy legyőzzön valamit, aminek a jelenléte vagy éppen annak hiánya egyébként semmilyen formában nem befolyásolja az életét, és nagy valószínűséggel ezek után sem fogja sem fogyasztani, sem pedig készíteni azt. Eljátszottam a gondolattal, és próbáltam párhuzamot vonva megérteni, mi hasznom lenne, mondjuk egy pacalfőző tanfolyam elvégzéséből. Nem jutottam pozitív eredményre. Na de ha ez nem lett volna elég, nem is ez volt a legérdekesebb Petiben, hanem, hogy egyébként, napelemek forgalmazásával foglalkozik egy kifejezetten erre a területre szakosodott cégnél. Kati rögtön le is csapott a témára, mert a férjével pont azon gondolkoznak már jó néhány hónapja, hogy megérné-e ilyesmibe fektetni egy kis pénzt és energiát. Peti rögtön belefogott a valószínűleg szakmai ártalomként is definiálható monológjába, miszerint a napelem jó, hasznos, megtérülő és egyébként is nagyon jó. Katit természetesen a lényeg érdekelte. Mennyibe kerül egy ilyen rendszer beépítése? A napelemes rendszerek ára ma már nem egyenlő az arany árával – próbálta eloszlatni Peti a tévhiteket. Viszont véleményem szerint, és a tapasztalatok is egyre inkább azt mutatják, hogy néhány éven belül megtérül a befektetett összeg. Az elektromos energiafelhasználásod gyakorlatilag ingyen lesz, nem bocsátasz ki szén-dioxidot, ami által nem járulsz hozzá az üvegházhatás előidézéséhez, így összességében borzasztóan környezettudatos leszel, és ökolábnyomod már biztosan örökre a Földön marad – folytatta meggyőző érvelését a szakember. Katit még inkább sikerült abba az irányba terelni, hogy jó ötlet a napelem felszerelése és most, hogy első kézből kapott információt a napelemes rendszerek áráról, férjét határozottabban és most már felvilágosultabban tudja noszogatni a megvalósítás irányába.

Kis, de annál hasznosabb kitérőnk után visszatértünk közös munkánk eredeti céljához, a sushihoz. Már az első mozzanatoknál megdőlt az alap elképzelésem, miszerint sushit készíteni egyszerű. Az sem mindegy, hogy a rizst hogyan főzzük meg. Minden eddigi tudásom a rizsfőzésről dugába dőlni látszott, megizzasztott mindhármunkat a feladat. Ezután az előre, mértani pontossággal kivágott, egyen méretű hínárlapokra kerül a speciális rizsünk és ízléstől függően, vagy jelen esetben tanári utasításra kerülnek rá a finomságok. Persze kezdő lépésként nehogy megfeledkezzünk a tekerő bambuszról, különben értékes perceket veszíthetünk el azzal, amíg a még nem tökéletesen összegyurmázott rizsszemeket felimádkozzuk később rá. Ezután jöhet lazac, tonhal, fehérhal, a világ legkülönfélébb zöldségei, garnéla nyersen, pirítottan vagy panírozva, és ami szem szájnak ingere. Első próbálkozásnak nem is sikerültek olyan rosszul a kis tekercseink, de tény, hogy íz világukban lényegesen feltűnőbbek voltak, mint esztétikai mivoltukban. Miközben elfogyasztottuk őket, Peti még ejtett néhány szót kedvenc napelemeiről. Kis történelmi kalauz révén elmagyarázta, hogy valaha, a XX. században például még valóban nagyon magasak voltak az alapanyag árak, ezért nem is terjedtek el a napelemek a hétköznapi felhasználásban. Természetesen a Japánokkal is összekapcsolta munkatevékenységét, miszerint, mint egyébként mindenben, 50-100 évekkel megelőzték Európát, hisz náluk már jó ideje találkozni napelemekkel a háztetőkön. Végtére is csak sikerült kereteznie a napot és összekapcsolni a japán konyhaművészetet a napelem gyártással és forgalmazással.