Nem mindig rossz, ha valami olajos

Nem mindig rossz, ha valami olajos

valvoline
valvoline

A barátnőim nagyon vigyáznak az alakjukra, így ha őket látom vendégül, akkor mindig alaposan megválogatom, hogy mit teszek eléjük az asztalra. Az elképzelhetetlen, hogy valamilyen olajban sült ételre essen a választásom akkor, amikor vendégül látom őket, de még a spagettinél is meg kell gondolnom, hogy rakok-e rá valamit, hogy jobban csússzon.

Na, most viszont kiderült, hogy nem mindig baj, ha valami olajos, és hogy mégis jól jön, ha van a háznál legalább egy kis Valvoline olaj – ez is csak azért, hogy jobban csússzon.

Nem értek nagyon ugyan az autókhoz, de ami kellett, az rám ragadt a férjem mellett. Ilyen dolog az, hogy a kerekek nyomását és minőségét ellenőrizzem indulás előtt, hogy tudjak rendesen tankolni, ahelyett, hogy valakinek a segítségét kelljen kérnem a benzinkúton, és a legegyszerűbb dolgokért már az autós boltokba se kell betérnem.

Ilyen például a motorolaj szint ellenőrzése – tudom, hol kell megtalálni az ennek való nyílást egy átlagos kocsin, le tudom olvasni, hogy mennyi van épp a motorban, és tudok hozzáönteni, hogyha a jól látható jelölések mutatják, hogy nem megfelelő a mennyisége.

És ezt sajnos a legtöbb korombeli nő nem tudja elmondani magáról.

Mint kiderült, a barátaim is inkább jártasak a főzésben – leginkább az én főztöm kritizálásában – mint a motorolaj szintjének ellenőrzésében és az autójuk karbantartásában.

Legutóbb ugyanis, mikor átjöttek, a hosszú beszélgetés közben ráterelődött ezekre is a téma, és kiderült, hogy a sebesség- és üzemenyagszint jelzők a legtöbben semmit se ismernek a műszerfalukról. Még azt se tudják, hogy egyes lámpák miért villognak, világítanak, és mit akar jelezni az a kicsi „dzsin lámpásszerű dolog”, ami pirosan világít.

Én egy darabig még hallgattam, ahogy úgy beszélgetnek az autóikról, mint a teljesen inkompetens emberek, de hamar nem bírtam tovább, és közbeszóltam, hogy mégis hogy akarnak így biztonságosan közlekedni az utakon?

A legtöbben bevallották, hogy ezen nem szoktak gondolkodni, és általában megbíznak annyira a barátjukban vagy férjükben, hogy az ért a motorolaj cseréhez, tudja mit jelentenek a különböző márkák és mi a különbség egy Valvoline, egy Castrol vagy egy Mannol olaj között, és mindig odafigyel arra, hogy a megfelelő legyen a kocsijába töltve.

A baj azonban az, hogy a pontos típust legtöbbször csak szervizben tudják megmondani, hisz a használat összepárosítása a különböző alkalmazható adalékokkal sokszor olyan feladat, ami szakembert kíván. De persze az se ér semmit, ha valaki égni hagyja az alacsony motorolaj szintre figyelmeztető lámpát a kocsijában, és nem jár utána, hogy mit kell tenni.

Ebéd után ki is mentünk mind a barátnőm kocsijához, és beindítottuk.

Én már a hangjáról megmondtam volna, hogy valami nincsen rendben, és a felvillanó piros lámpa meg is erősített benne.

Legjobban persze attól félek, hogy ez az állapot már rég óta tart, és a motorban már komolyabb károsodások is fellépett – az, hogy a barátnőm nem tudja megmondani, mióta világít, pontosan erre utal.

Felnyitva a motorháztetőt és ellenőrizve az olajszintet azt tapasztaltam, hogy a beledugott kis pálcikán szinte nem is látszik a jelenleg a motorban lévő olaj: valószínűleg már mind elhasználódhatott, főleg, mióta kevesebb is van benne, és emiatt gyorsabban melegszik.

Ekkor elővettem a kocsimból a saját tartalék Valvoline olajomat, és feltöltöttem annyira, hogy legalább a minimum szintet elérje, még ha ez nem is oldd meg rögtön minden problémát. Többet nem mertem, mert ki tudja, hogy ez a fajta (bár eléggé átlagos motorom van, amihez szinte bármilyen sztenderd olaj jó) az ő autójának megfelel-e.

A lelkére kötöttem emellett neki – és persze mindenki másnak is –, hogy amikor innen elindulnak, nézzenek be egy motorboltba. Még a saját helyem címét is ajánlottam nekik, ahol biztos, hogy megtalálják majd a nekik legmegfelelőbb olajt, és segítenek nekik, ha mást nem, ugyanilyen Valvoline olaj beszerzésében.

Emellé elmondtam nekik azt is, hogy miért fontos egyáltalán ez a dolog: az ő, főzős nyelvükön élve, ez ugyanolyan, mint a spagettire rakott olaj, ami azért fontos, hogy jobban csússzon az étel. Ennek a segítségével a motor különböző alkatrésze fognak egymáshoz képest jobban csúszni, aminek hála kevésbé kopnak el, és nem kell majd több százezreket fizetniük azért, hogy rendbe hozzák.

Az pedig lehetséges, hogy az ő ízlésük szerint nekik nem kell olaj az ételükre, de a kocsik biztos, hogy nem így vannak: ők nem az alakjukra vigyáznak, hanem az állapotukra, hogy ne súrlódjanak, ne melegedjenek túl az elemeik, és ne essen semmi bajuk. Ez náluk az, amit magunknál egészséges étkezésnek hívnánk.

Szerencsére a főzőtudomány segített abban, hogy megértsék a helyzetet, és később mindannyiuktól hallottam, hogy elvitték a kocsijukat átvizsgáltatni egy autószervizbe. Szerencsére a Valvoline olaj is jónak bizonyult, így mindannyian felfrissítették a saját olajukat, és tartalékba is beszereztek egy-egy adaggal.