Olasz tészták és első randik

Olasz tészták és első randik

Nagyjából két hónap után sikerült időpontot egyeztetnem a legjobb barátommal. Balázs folyton úton van, szinte sosincs itthon. Most azonban Budapesten van egy jó ideje már.

Új barátnőjével, Helgával jöttek a vonatom elé, és már távolról integettek, én meg röhögtem magamban, milyen viccesen mutatnak egymás mellett. Balázs egy laza srác, nem különösebben foglalkoztatja az, mit vesz fel az nap, vagy mit nem, Helga pedig egy igazi divatőrült.

Arra a kérdésemre, hogy hová menjünk, egyszerre vágták rá a választ: kajálni. Na, ebben hasonlítanak. Bélpoklos mindkettő.

Úgyhogy beültünk egy tésztázóba. Nekik már a tésztázó tábláját látva csorogni kezdett a nyáluk, s hamar ki is kértek maguknak egy-egy egzotikus olasz pennát. Balázs, ha jól emlékszem, sajtönteteset kért csirkemell darabokkal, reszelt sajttal. Azért emlékszem külön a reszelt sajtra, mert Helgával folyton összemosolyogtunk, amikor Balázs egyre távolabbra nyújtogatta fejét, hogy sikerüljön elszakítania a nyúlékony trappistát.

Helga kapros-csirkéset rendelt, teleszórva kukoricadarabokkal. Meg is jegyezte, hogy ennyi azért nem kellett volna, mert teljesen elveszi az ízét a csirkének. Na, ezen meg a Balázzsal mosolyogtam össze, mivel rendelésekor külön kiemelte az eladó, hogy ezt a fajta ételt – giovanni volt a neve, ha jól emlékszem – alaposan meg kell és meg is fogják szórni kukoricával. Úgy tűnt, erre csak Helga nem emlékezik. Persze nem szóltunk neki.

Én magam carbonarat kértem, mert nem vagyok válogatós, meg amúgy sem tudtam eldönteni a többi ételről, mi az, mert az összeset olaszul írták ki. Én meg nem tudok olaszul.

Aztán a nagy zabálás közepette Helga félig komolyan megjegyezte Balázsnak, hogy: na, ez azért mindjárt jobb, mint egy motorosbolt, nem? Én csak értetlenül néztem, Balázs meg kínosan nevetett, hogy hát ja, igazad van.

Mint kiderült, mikor megismerkedtek, első randira, már ha ezt lehet egyáltalán randevúnak nevezni, Balázs úgy alakította az útvonalat, hogy betérjenek kedvenc motorosboltjába. Abba a boltba, amit jobb nem is szóba hozni előtte, mert tuti, hogy nekiáll ódákat zengeni róla. Ezt Helga is megtapasztalhatta.

Két tésztafalat között elpanaszolta, hogy vagy két órát eltöltöttek ott, mert Balázs próbálgatta, a különböző felszereléseket. Mert mondjuk motoros ruhából nem csak egyfajta van. Van textilből és bőrből is. Plusz külön kaphatók kesztyűk, számtalan fajta, aláöltözők, csizmák, eső elleni darabok, mivel az senkinek nem mellékes, hogy ne kapjon tüdőgyulladást kedvenc tevékenysége közben. Bali pedig hatalmas vigyorral, mivel kedvenc témájáról volt szó, kiegészítette barátnőjét, hogy protektorok meg vesevédők is vannak, térdre, mellre, könyökre, vállra. Első a biztonság motorozáskor, az ilyen segédeszközök pedig gyakran törésektől, komolyabb sérülésektől is megvédhetnek.

Hamarosan azon kaptuk magunk, hogy már csak ő beszélt. Helga megkísértette az ördögöt. Balázsnak nemcsak ez a kedvenc motorosboltja, de ez a kedvenc témája is. Na, ezt tapasztalhattuk most meg. Már vagy húsz perce végeztünk az evéssel, de ő még mindig taglalgatta nekünk, hogy miért kell külön nyári vagy téli kesztyűket használni motorozáshoz, miért nem mindegy, hogy bőrből vagy textilből van-e a maskarája. És ekkor akarta ráterelni a szót az alkatrészekre. Akkumulátorokra, szimmeringekre, gyújtógyertyákra, meg ki tudja még mikre.

Azt hiszem, az lett volna még csak a kegyelemdöfés nekem meg szegény barátnőjének. Hisz ő még a ruhadarabokról azért csak elviselte barátja szűnni nem akaró fecsegését. Na de alkatrészekről? Szegénynek még jogsija sincs. Meg, ha már itt tartunk, nekem sincs. Autót is utoljára öt évesen vezettem, azt is távirányítóval.

Szóval elég az hozzá, hogy végül Helga, mielőtt egy utolsó nagyot kortyolt a limonádéjából, erőt vett magán, és egy erőteljes kiáltással ráripakodott, hogy most már akár abba is hagyhatná. Nem volt elég elrontani az első randit? Kicsit megfagyott a levegő, de szerencsére ő sem gondolta ezt olyan komolyan. Csak ugye valahogy le kellett állítani Balázst. Hát így sikerült neki. Egy ilyen kistermetű lánytól meglepően hangos felszólalással.

Szóval motoros cuccokról ismét bővült a tudásunk, annak ellenére, hogy csak enni akartunk egy jót.

Amikor elbúcsúztunk még éreztem a számban a rengeteg fűszert, amivel megszórták a tésztámat. Jó utat kívántam nekik hazafelé.

Kissé szomorúan néztem Helgáék után. Ki tudja, nem egy újabb motoros cuccokat áruló boltba mennek-e?